Szalicilanilid-származékok autofágia indukciójának vizsgálata glioma sejteken
A központi idegrendszert érintő gliomák kezelésében kiemelt probléma a kemorezisztencia megjelenése, melynek kialakulásáért a tumorőssejtek is felelősek. Irodalmi előzmények és kutatócsoportunk korábbi eredményei alapján azonosíthatók olyan szalicilanilid (2-hidroxi-N-fenilbenzamid) típusú vegyületek, amelyek apoptózis-, illetve autofágia indukálás révén képesek a tumoros őssejtek pusztítására.
A kutatás során a célunk új hordozó peptidek tervezése és szintézise, valamint szalicilanilid-peptid biokonjugátumok előállítása. A mentorálás során a növendék elsajátítja a Western blot módszer alapjait és egy olyan tesztet állít be, mellyel rutinszerűen vizsgálható lesz az újonnan előállított konjugátumok autofágiára gyakorolt hatása. A kísérletek során az elkészített peptidekkel kezeljük a glioma sejteket, majd sejtlizátumot állítunk elő. A lizátumok gélelektroforézisét követően a szétválasztott fehérjéket PVDF membránra blottoljuk. A biokonjugátumok autofágiára kifejtett hatását egy specifikus autofágia markerhez kötődő antitesttel mutatjuk ki. A módszer alkalmas a sejtekben történő génexpressziós változások követésére, fehérjék arányának megváltozásán keresztül. Vizsgálataink alapján összehasonlíthatók lesznek különböző hordozópeptidek, illetve a biokonjugátumokban levő kötéstípusok hatásai a tumorsejtek gátlása szempontjából fontos autofágia megjelenésére. Ezen ismeretek alapján új típusú hordozópeptidek tervezésére, a meglévő konstrukciók továbbfejlesztésére nyílik lehetőség. A növendék a későbbiekben képes lesz más típusú Western blot-alapú módszerek optimalizálására is és ezen rendszerek további biokonjugátumok szerkezet – hatás összefüggéseinek meghatározásaira hasznosíthatók.
Biri-Kovács Beáta, Horváth Lilla